A trópusi sziget igazi különlegesség, amely létrejöttét annak köszönheti, hogy valamikor nagyon régen egész egyszerűen leszakadt az Afrikai kontinensről.
A természeti erők vezérelte elszakadás eredménye egy egzotikus élőlényekkel, különleges hitvilággal és megannyi tabuval tűzdelt földi paradicsom lett. A szigetország mai lakosságát az indonéz szigetvilágból érkező ősbevándorlók és kelet-afrikaiak házasságának leszármazottjai alkotják, akik rendkívül barátságosan fogadják a látogatókat. Az Afrikától elszakadt szigetet az európai kalózok sem kerülték el portyáik során, sőt: hosszasan és igen otthonosan érezték magukat Madagaszkáron. Uralmukat később az erőteljes brit befolyás váltotta fel, a második világháborút követően megerősödött az orosz jelenlét és igazgatás. Ennek eredményeképpen a mai napig közvetlen járatokat indítanak Moszkvából a fővárosba, Antananarivóba.
Madagaszkárra egyénileg elutazni nem egy utolsó percben jött ötlet megvalósítása, igényel némi időt a szervezés. A szigeten két évszak van, s ha nem akarunk trópusi ciklonokat átélni, vagy a forró és esős évszak idején a váratlanul sártengerré változó utakon leragadni, akkor jobb, ha nem november és április között utazunk. Mindenért kárpótol azonban a sziget másik évszaka, amely lényegesen szárazabb és hűvösebb.
Területéhez mérten a sziget rendkívüli flórával és faunával rendelkezik, hiszen a Föld növény- és állatvilágának mintegy 5%-a él itt, amelyek szinte mindegyike őshonos a szigeten. Különösen érdekesek a lemurok és a gekkók, de az utazónak a szigetet járva minduntalan olyan érzése támad, mintha egy ismeretterjesztő csatorna filmjébe cseppent volna.
A főváros, melynek neve annyit jelent, hogy ezer ember városa más afrikai vagy európaihoz hasonlóan zsúfolt és lüktető. A szigetország közepén található, egy sziklára épült. Látnivalói közül egykori alapítói, a merina uralkodók palotái és mauzóleumai érdemelnek figyelmet. Antananarivo Madagaszkár szellemi központja, itt működik az ország számos egyeteme. Számtalan utcai árus és portéka várja a látogatókat, meglehetősen olcsó árakkal és a legkülönbözőbb árucikkekkel. Piacai közül Analeky a legnagyobb, ahol túlzás nélkül szinte minden kapható.
Első számú üdülőszigete Nosy Be, mely hosszan elterülő gyönyörű strandjairól híres, de találhatók itt egészen különleges természetvédelmi területek is, mint a Lokobe park és a Kráter tavak vidéke. Az ország északi részén található a Parc National de Montagne d’Ambre, az óriási, vulkáni eredetű nemzeti park. Dzsungeleiben egészen különleges hüllőkkel és kétéltűekkel találkozunk, a természetet vízesések és kanyonok tarkítják. Akár csónakba vagy kenuba pattanva is folytathatjuk utunkat, hiszen megannyi folyó és patak csörgedezik az országban, melyekben olyan különleges halak és kétéltűek úszkálnak, amelyek a világon egyedül csak itt találhatók meg. Madagaszkár természeti szépségeinek elismeréseként a szigetország mintegy hét nemzeti parkja tartozik világörökségi védelem alá.
Gasztronómiájának alapját a rizs adja, amelyből leírhatatlanul sokféle ételt készítenek. A húsok közül a marhát részesítik előnyben, és a legtöbb ételt egy enyhén csípős currys zöldségszósszal tálalják. A helyi specialitások közül érdemes megkóstolni, a romazavá-t és a ravitot--ot. Mivel a szigetország az Indiai-óceán partján fekszik, a különleges halételek sem maradhatnak ki a különböző fogásokból. Az egzotikus gyümölcsök és saláták sokasága egészen biztosan nehéz döntés elé állítanak bennünket, ahogyan az igazán finom helyi borok sem különben.
A csábító egzotikus országra az utóbbi években mind nagyobb figyelem irányul, hiszen a makik paradicsomában minden megtalálható, ami egy felejthetetlen üdüléshez szükséges: vízi sportok, tengerpart, nagyvárosi lüktetés, csendes falvak, csodás természet, különleges emberek.
A sziget egy ideig magyar királyi uralom alatt is állt. Híres utazónk, gróf Benyovszky Móricz, kamcsatkai fogságából megszökve, rövid makaói kitérőt követően érkezett Madagaszkárra, hogy francia megbízásból 1774-ben megalapítsa Louisbourg városát. Két esztendő múltán a bennszülöttek királyukká választották, ám egy francia tiszt intrikája révén végül lemondott a trónjáról. Több kalandos és kevésbé sikeres utazást követően visszatért a szigetre, ahol 1886-ban egy francia tiszt oltotta ki életét. Francia nyelven írt önéletrajzát Angliában adták ki, és két évvel a halála után, 1888-ban és Jókai Mór fordításában már meg is jelent Magyarországon.