Ha szeretjük a környezetünket, ápoljuk és óvjuk, akkor már valószínűleg egyfajta olyan környezettudatos életmódot élünk, amely értékes számunkra (na meg persze a környezetünk számára is).
A környezettudatos életmód nem mást jelent, mint elismerni azt, hogy a környezetünket védenünk kell, ezáltal pedig jobb lesz nekünk is. Ez egyfajta fordított törődés, ugyanis ha jobbá tesszük a körülöttünk levő dolgokat, attól nekünk magunknak is jobb lesz.
Vegyünk csak egy hétköznapi példát. Nem jelent nagy fáradtságot, ha nem dobjuk el a szemetet az utcán, hanem összegyűjtjük; vagy ha az elhasznált elemeket az arra kijelölt gyűjtőbe tesszük és nem az élelmiszerhulladékkal együtt dobjuk ki.
Ennek ellenére sokan mégsem törődnek a környezetükkel, inkább széttapossák azt ami a földre esett van, arrébb rugdossák a szemetet, és tönkreteszik még a virágokat is. Pedig nem is igazán az odafigyelés, inkább csak némi önérzet kell csak ahhoz, hogy tegyünk valami apróságot a környezetünkért.
Ha jobban belegondolunk, (valószínűleg) otthon sem dobjuk a földre a szemetet, és nem hagyjuk gyűlni napokig. Takarítunk, elmossuk az edényeket és kimossuk a ruhánkat. Persze, hiszen ezt alap dolognak vesszük, ha nem így tennénk, valamilyen fertőző betegségünk is kialakult volna már rég.
Ha a közvetlen környezetünkre képesek vagyunk odafigyelni, akkor egy kicsit nagyobb térben gondolkozni miért jelent akkora gondot? Nem szükséges ehhez mindenkinek saját önálló zöldövezetet létesíteni, hiszen egy-egy kis apróság is elegendő ahhoz, hogy a nagyobb, hosszú távon visszafordíthatatlan rosszat elkerüljük. Ha pedig tisztább, egészségesebb a környezetünk, akkor mi is nagyobb lehetőséget kapunk arra, hogy velünk együtt gyermekeink, unokáink is egészségesen éljék életüket.